Egy kicsit azért csalódtam Magyar Péterben, pedig nem raktam magasra a lécet

Tudom, jólfizetatóni, négy láb jó, kettő meg rossz, de azért mégis, egy komoly teljesítményt mindeddig elszámoltam neki.

Egy újságíró különben sem állíthat minden mondat mellé közlekedési rendőrt.
„Tisztelt Czeglédy Enikő!
Hosszú levelére röviden ennyit válaszolok:
Ahogy nyilván az életében, úgy az enyémben is vannak olyan emberek, akiknek megbízhatóságában, szavahihetőségében, becsületességében és tisztességében nincs okom kételkedni. Nos, egy ilyen ember mesélte el azt a történetet, amelyet egy mondatba sűrítve közkinccsé tettem. Ráadásul a közlő nem másod- vagy harmadkézből értesült a dologról, hanem szem- és fültanúja volt annak az ominózus mondatnak. Nekem pedig semmi okom nem volt, hogy kétségbe vonjam szavait. Egy újságíró különben sem állíthat minden mondat mellé közlekedési rendőrt – vagy éppen hiteles dokumentumot. Nem merészelném megtenni az összehasonlítást Adyval, de számos publicisztikája kezdődik úgy, hogy »beszélik«.
Hát, ezt beszélik, tisztelt Czeglédi Enikő. Sajnos. És némiképpen ismerve a mai Erdély viszonyait és az ecetszagú árulásokat, bizony fölöttébb hihetőnek tűnik mindaz, amit abban a bizonyos mondatban megírtam. Amúgy a feladat nem túl bonyolult. Az érintett Kós unoka, Markó Béla felesége, adjon ki egy közleményt, miszerint soha nem állította a nagyapjáról, hogy nacionalista építész, és tisztelettel adózik emlékének és csodálatos munkásságának. Ennyivel a dolog el is van intézve. Miért ön írogat hosszú-hosszú, sértődött leveleket?
Tisztelettel:
Bayer Zsolt”